4. rész
Másnap Billt kiengedték. Szerencsére makkegészségesen távozott a kórházból. Elhatároztuk, hogy mivel lemaradtunk a tegnapi afterpartyról, ezért el kell mennünk valahova. És akkor nem csak a díjakat ünnepeljük, hanem Billt is, aki kiérdemelte a "Nap Hőse" címet. A menedzsereknek nem szóltunk.
A club előtt találkoztunk. Bennt Katy és Georg rögtön elmentek ropni a táncparkett kellős közepére. A Tom&Silvi és Gustav&Jenifer páros csak később távozott. Én és Bill a bárpultnál maradtunk, iszogattunk és beszélgettünk. Sose fogytunk ki a témából. Mikor kezdte megelégelni, hogy nem hall rendesen, belém karolt és elvitt magával Tomhoz, aki épp Silvivel mulatott.
- Tom, én és Lina elmengyünk.
- Rendben. - bólintott.
Mikor kiértünk, Bill leintett egy taxit, ami egyenesen az ő hotelukba vitt minket. Felvezetett a szobájába. Ruhadarabok szanaszét dobálva. Meg is mosolyogtam. Bill ágyán hajvasaló és még több ruha, mint a földön, Tom ágyában felbontatlan óvszer és üres chipsesacskók.
- Mi az? - kérdezte, mikor észrevette, hogy mosolygok.
- Csak... Semmi... - legyintettem. Egy vállrándítással lezárta a témát.
- Kijössz az erkélyre?
- Aha.
Leültünk a fal tövébe és néztük a csillagokat.
- Szóval most lettél 15? - törte meg a csendet.
- Igen. Múlt héten. - mosolyogtam.
- Boldog szülinapot! Utólag is.
- Köszönöm. És te...?
- 16. Szereted a TH-t? - nézett rám kacéran.
- Szereted a Used-ot?
- Én kérdeztem előbb.
- Akkor válaszolni is válaszolj előbb.
Egy ideig csak elgondolkozva nézett rám és mosolygott.
- Na? - sürgettem.
- Igen. Szeretem. De most te jössz.
- Szeretem.
Csak ültünk egymás mellett szótlanul, mosolyogva. Néha lopva egymásra pillantottunk.
- Kezd hideg lenni. - húztam össze magam. Levette a pulcsiját és betakargatott vele.
- Fázol még?
- Most jobb.
Újra elkezdtünk beszélgetni. Már egy jó ideje folyt a társalgás, mikor hirtelen kirázott a hideg.
- A végén még megfázol. - karolt át Bill. Közel húzott magához. Nagyon jó volt ilyen közel lenni hozzá. Valahogy biztonságban éreztem magam mellette. Éreztem, hogy ez egy hosszú barátság kezdete.
1 hét múlva...
Sikerült megbeszélni a menedzserekkel, hogy had töltsünk még egy hetet csak így nyolcasban. Kivettünk magunknak néhány szobát a fiúk hotelében. A mi szobáink egy emelettel feljebb voltak, de ez nem akadályozott abban, hogy az egész napot a fiúkkal töltsük. Nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Első este, amikor már nem járkálnak emberek a hotel udvarában, lementünk. Tom és Georg hozott magával gitárt, Bill énekelt. Nagyon jó volt hallgatni. A következő estén azonban Már nem Georg basszusgitározott, hanem átadta Jenifernek, aki örömmel villogott Gustav előtt. Egy óra múlva tűnt csak fel, hogy Georg eltűnt, de Katy sincs meg.
- Biztos jól elvannak. - vigyorgott Tom.
- Olyan perverz vagy! - dőlt fáradtan a vállának Silvi.
- De megnézném, hogy mit csinálnak. - nézett a messzeségbe Tom.
- Menj, keresd meg őket és nyomjátok hármasban. - szóltam be.
- Kinyírlak Lina! - ugrott fel. A többiek mosolyogva csóválták meg a fejüket.
- Tom Kaulitz! Ha megfázok, KI FOG-LAK NYÍR-NI! - szótagoltam. Már visszafele sétáltunk. Én veszekedtem, Tom meg vigyorogva hallgatta.
- Veled meg mi történt? - nézett rám Guasti.
- Ez az állat - böktem oldalba Tomot - beledobott a medence vizébe.
- Borzasztó... - sóhajtott színpadiasan Tom.
- Hülye... - nevettem el magam.
- Tudom. - ült vissza Silvi mellé.
Este már mindenki a saját szobájában volt, kivéve Georgot és Katyt. A fiúk annyira nem nyilvánítottak nagy jelentőséget legjobb barátjuk eltűnésének, mi annál inkább. Fel-alá járkáltunk a szobában és horrorsztorikat kreáltunk, hogy mi történhetett velük. Mikor hajnal 3-kor hazajött Katy, egy emberként estünk neki.
- Hol voltál?
- Miért nem vetted fel a mobilodat?
Ezek és hasonló kérdéseket tettünk fel. Katy butuskán nevetgélt és csak ennyit mondott:
- Georg azt mondta, hogy ismer már egy hete és ez bőven elég neki arra, hogy tudja, hogy szeret.
Lefeküdt az ágyába és mintha mi sem történt volna, elaludt. Jenifer lefeküdt a másik sarokban levő ágyra, én és Silvi átmentünk a szomszéd szobába.
- Most akkor járnak? - kérdeztem meg hirtelen a sötétben.
- Szerintem igen.
