2. rész

Egy lágy kéz simogatását éreztem az arcomon. Görcsösen kapaszkodtam az ingjébe. Nem akartam kinyitni a szemem, annyira jól esett, hogy ez a valaki cirógat.
Nagyon kiváncsi voltam a megmentőmre, ezért nagynehezen rászántam magam, hogy kinyissam a szemem. Amit először megláttam, az egy nagy, barna szempár féltő tekintete volt. Bill melkasán feküdtem. Beletelt néhány másodperbe, hogy rájöjjek.
- Bocsi... - ugrottam fel hirtelen. Egy számomra ismeretlen szobában voltam.
- Izéé... Nem is zavarok tovább. - mondtam lányos zavaromban és el is indultam volna, ha Bill nem kapja el a csuklóm.
- Hova mész?
- Vissza a hotelba.
- De nem mehetsz így sehova.
- Hogy? - belenéztem a tükörbe. Felszakadt a szám és véraláfutásos volt az arcom egy része.
- Lefertőtlenítem. - ültetett le az ágyra. Bement egy másik szobába, gondolom a fürdőbe, és egy doboz fertőtlenítővel és néhány vattával tért vissza. Leguggolt elém és nagy gonddal kezdett bele a munkába. Először kicsit megugrottam.
- Csíp?
- Kicsit.
Miután végzett ágyba parancsolt és borogatást tett az arcomra. Az ágy szélén üldögélt mellettem.
- Köszönöm. - motyogtam.
- Mit?
- Ezt az egészet. Megmentettél és még ápolgatsz is. - mosolyogtam rá erőtlenül.
Nem válaszolt, csak elmosolyodott és igazított egyet a borogatáson.

- Lina... - bökdösött meg finoman. Elaludtam volna? - Telefon. - adta a kezembe a mobilomat. A kijelzőn Klara neve volt.
- Igen? - sóhajtottam bele.
- Hol az francba vagy már megint? - üvöltött. Olyan hangos volt, hogy Bill is tisztán kivette, hogy mit mond.
- Billnél... - nyögtem ki. Már előre féltem.
- Kaulitznál?
- Igen.
- Nem megmondtam, hogy ne barátkozz az ellenséggel, négy kis buzi!
- Klara!
- Indulj el! Most!
- Oké. - motyogtam lemondóan és letettem.
- Ennyire utáltok? - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Nem. Nem utálunk...
- Csak?
- Csak Klara, a menedzserünk, nem normális. Azt akarta, hogy ne találkozzunk, mert nem akar David Jost seggnyalója lenni. Ezt mondta.
- De attól még nem vagyunk ellenség.
- Ne nekem mond. - húztam fel a cipőm.
- Mész?
- Igen.
- Találkozunk még? - nézett rám reménykedve.
- Biztos vagyok benne. Ha előbb nem, akkor holnap a Cometen.
- Oké... - Láttam rajta, hogy bizonytalan. Nem tudta, hogy mivel lehetne ilyenkor elköszönni. De megint kézrázás jött. Mintha valami munkatársi viszonyban állnánk vagy mittudomén.

- Akarok róla tudni? - kérdezte Karla.
- Inkább ne. - néztem rá.
Intett, hogy menjek. Felszabadultan csörtettem fel a hotel lépcsőjén. Mikor beléptem a szobánkba a lányok szinte a nyakamba vetették magukat.
- Halálra aggódtuk magunkat. - mondta Katy.
- Jól vagy? - nézett rám féltőn Jenifer.
- Legalább a telefont fölvehetted volna. - mondta Silvi.
Erre elmeséltem nekik az egész történetet Aláéktól kezdve Klara telefonhívásáig. Hol nevetve, hol ledöbbenten hallgatták.

Aznap késő estig beszélgettünk Klararól, Billről és az őrült hapiról. Kiderült, hogy Silvi odavan Tomért, de ezt csak most vallotta be, mert azt hitte, hogy mi is utáljuk őket nemcsak Klara. Megigértem neki, hogy elintézem, hogy találkozzon vele.
- Lina, neked tetszik Bill? - nézett rám Katy.
- Ehh... Ezt a pimasz kérdést! - és indultam volna, hogy meggyilkoljam egy kispárnával, de Jenifer elém állt.
- Ez engem is érdekel.
Segélykérően Silvire néztem, de ő is feltette a kérdést.
- Cöh... - ültem le az ágyra és összefontam a karjaimat. - Természetesen nem tetszik. - A többiek megmosolyogtak. - De tényleg! Hosszú haja van, mint egy csajnak. Ki van sminkelve, mint egy csaj... - soroltam.
- De azért jó volt a melkasán ébredni, ugye? - újabb kérdés Katytől.
- Kinyírlak! - nevettem és támadásba lendültem a kispárnával, amiből egy hatalmas párnacsata sült ki.