3. rész

Másnap fáradtan estünk be a stúdióba.
- Ott van Tomod. - mutattam Silvinek alig észrevehetően.
- De hogy menjek oda? - nézett rám. Felhúztam az egyik szemöldököm. Ilyen sem volt még, hogy Silvi tanácsot kér tőlem pasizási téren.
- Menj oda. Vegyél egy szendvicset. Biztos észrevesz.
- És ha nem?
- Észre fog. - mosolyogtam rá bátorítóan. Összeszedte minden lélekjelenlétét és elindult a büfé felé, hogy meglepje magát valamivel.
Én addig elindultam fel a nézőterembe. Elkülönített részen metem, ahol csak hírességek szoktak közlekedni. A folyosó kihalt volt, de úgy éreztem, mintha követne valaki. Megszaporáztam a lépteimet, de eltévedtem a sok folyosó között. Fél szemmel hátran éztem és bebizonyosódtam róla, hogy nem csak képzelődök. Valaki tényleg jött mögöttem. Még gyorsabbra vettem a tempót. Kicsit sikerült lehagynom. Bekanyarodtam egy folyosón és beleötküztem valakibe.
- Bill, Bill... - suttogtam félelemmel teli hanggal.
- Mi a baj? - tolt félre egy hajtincset a szememből.
- Követ. Követ. - csak ennyit tudtam kinyögni. Magához húzott és szorított, ölelt, simogatta a hátam. Az illata teljesen elbódított. Teljesen hozzá simultam. Nem tudtam, miért ölelt és, hogy segít ez azon a tényen, hogy a pasi, aki meg akart erőszakolni, megint követ, de teljesen megfeledkeztem mindenről.
Megérkezett a pasi is. Remegés jött rám. Ha Bill nem szorított volna olyan erősen, valószínűleg összeestem volna.
- Mit nézel, marha? - nézett a pasira megvetően. Elég izmos volt és ha Bill nekiment volna, a pasi tuti agyonverte volna szegény Billt.
- A csajomat taperolod! - lépett közelebb.
- A te csajod? Az enyém!
- Nem!
- Akkor miért engem ölelget? - húzta fel a szemöldökét Bill.
- Könnyen segíthetünk rajta. - mondta - Ha nem adod ide, akkor agyonverlek! Mert ő az én tulajdonom!
- Mivan?! Úgy beszélsz róla, mint egy tárgyról, amit birtokolni lehet.
Ennyi kellett neki. Elszakított Billtől és a kőre lökte. Ütötte rúgta, ahol érte. Nem tudtam mit csináljak. Csak sírtam. Próbáltam leszedni róla, de semmi értelme nem volt. Öt perce ütötte, mikor végre ide jött a zajra egy kigyúrt biztonságiőr és elvitte a zaklatót.
- Bill... - borultam le mellé. Nem találtam a szavakat. Csak hüppögtem.
- Css...
- Hívok orvost.

Néhány perc múlva a mentőautó hátsó részében feküdt. Szorosan hozzábújtam és szorítottam a kezét. Lélegeztetőgépet adtak neki. A látvány torokszorító volt. Alig tudtam róla valamit, mégis nagyon megkedveltem.
A kórházban megállapították, hogy Billnek belső vérzése van. Azonnal elvégeztek rajta egy gyors életmentő műtétet. Addig én a váróban aggódtam. Felhívtam Silvit, hogy szóljon Tomnak. A menedzser csak neki engedte meg, hogy eljöjjön. Georgnak és Gustavnak maradnia kellett, hogy átvegyék a díjat.
Mikor Tom megérkezett, én éppen egy orvost szidtam:
- Hogy lehet egy ilyen gyökér ember orvos?! Nem tudja, hogy milyen az állapota?!
- Css... - nyugtatott le egy raszta srác. - Tom vagyok.
- Tudom. - pityeredtem el megint. Most láttam először, de nem érdekelt átöleltem és az ő pólóját könnyeztem tele. Tom tartotta magát, nem sírt. De legbelül ő is zokogott.
Óráknak tűnő percek után kijött az előbb legyökerezett orvos.
- Sikerült stabilizálni az állapotát.
- Bemehetünk? - szakította félbe a dokit.
- Menjenek.
Egymással versengve szaladtunk a kórterem ajtajáig, ám előtte megálltunk.
- Menj előbb. Te vagy a tesója. - ajánlottam fel.
- Köszönöm. - mondta és lenyomta a kilincset. Végig szorosan Tom nyomában voltam. Mikor megláttuk Bill torokszorító látvány tárult a szemünk elé. Nem lógtak ki belőle csövek, semmi ilyesmi nem volt. Csak infúzióra volt kötve és lélegeztetőgép volt rajta. A szívdobbanását figyelő gép csipogása még jobban lehangolt minket.
Tom helyet foglalt az ágy mellett egy széken, én letérdeltem mellé.
- Tesó, ébredj fel... - suttogta Tom és megérintette testvére vállát.

Már egy ideje virrasztottunk mellette. Tom jobban ki volt merülve, ő lefeküdt aludni a kórterem másik ágyára. Elfoglaltam Tom helyét és vártam. Vártam, hogy felébredjen. Hirtelen azon kaptam magam, hogy teljesen lementem alfába és csak az arcát látom magam előtt. Gyorsan megráztam a fejemet. Nem lehet. Vagy mégis? Lehet, hogy a lányoknak igaza volt és tényleg tetszik. Nem! Nem tetszhet. Nem is fog... De ha simogatom az arcát, az nem számít annak, hogy tetszik is. Miután sikerült erről meggyőznöm magam, lágyan, nehogy felébredjen, elkezdtem simogatni az arcát. Nem jött össze. Bágyadtan elmosolyodott és kinyitotta a szemeit. Gyorsan elkaptam a kezemet egy gyors "bocsi" kíséretében.
- Semmi baj. - nevetett rám.
Hallgatás állt be. Egy darabig csak néztük egymást.
- Bill...
- Igen?
- Sajnálom! Miattam van az egész. - Ma elég rossz napom volt. Egy nap alatt sírtam annyit, amennyit kétévente szoktam.
- Css... Nem. - nyugtatgatott. Közelebb húzott magához és letörölt néhány könnycseppet az arcomról.
- Gyere. - emelte fel a takaróját. Gyorsan befészkelődtem mellé. Úgy feküdtünk, mint amikor ott voltam nála.
- Olyan... furcsa. Nem? - törtem meg a csendet.
- Mi?
- Hogy alig ismerlek két napja és...
- Jaa! - szakított félbe. - Öhm... Nekem olyan mintha hónapok óta ismernélek és... Olyan jó volt végre találkozni egy olyan lánnyal, aki nem mászik rám, nem kap sírógörcsöt vagy nem hiszi rólam, hogy meleg vagyok. Ugye nem hiszed azt? - nézett rám félve.
- Dehogy hiszem! - nevettem.
- Hát ti? - hallottam Tom hangját mögöttem.
- Beszélgetünk. - vigyorgott Bill.
- Értem. - kacsintott Billre. - Jobban vagy? - ölelgette meg.
- Persze.
Kikászálódtam mellőle és leültem az ágy szélére. A következő pillanatban kivágódott az ajtó és öt boldog emberke lépett be rajta. Georgnak és Gustavnak bemutatkoztam.
- Nézzétek! Legjobb DVD, legjobb rock előadó, legjobb hazai együttes. - mutogatta Georg Gustav kezében lévő gömböcskéket.
- És ez semmi! - mondta Katy. - Ezt nézd Lina! Legjobb külföldi newcomer, legjobb videóklip, legjobb album és... SUPERCOMET!!!
- Wíííí! - ugrottam a nyakukba. Miután kiörvendeztük magunkat nem tudtam ellenállni, hogy ne piszkálódjak.
- Számoljuk csak! Tokio Hotel: 1, 2, 3 díj. Used: 1, 2, 3, 4! Háhá! Leelőztünk! Mi az Billie? - csámpáztam oda az ágyához és leültem a szélére. - Meg akartad nyerni mondjuk ezt? - Meglengettem előtte az egyik gömböt. - Vagy ezt? - Most a másikat.
- Tee! - csak annyi időm volt, hogy letegyem az éjjeliszekrényre a gömböket. Bill elkapott, maga alá gyűrt és azon volt, hogy halálra csikizzen.