1. rész

Nem telik el úgy hónap, hogy Lina Williams ne kerülne a címlapokra újabb és újabb botrányaival - írta a Bravo. - Annak ellenére, hogy a kisasszony csak a múlt héten töltötte be 15. életévét, részegen ült a volán mögé és nekihajtott egy villanyoszlopnak, miután a zenekar basszusgitárosával, Jeniferrel, kidobtak egy LCD TV-t a Hilton Hotel 9. emeletéről...
- Megmagyaráznád, hogy történt? - csapta le az újságot az asztalra Klara, a menedzserünk. - Porig alázod a Used hírnevét!
- Miért csak velem ordítozol? Mi van Jeniferrel? - vontam kérdőre.
- Neki is vannak dolgai, de aztán szépen meghúzza magát és nem vezet hót részegen!
Nyitottam volna a szám, hogy visszavágjak valamivel, de semmi sem jutott az eszembe.
- Menj! - sóhajtott Klara és kezével az ajtó irányába bökött.
Az iroda előtt Silvi, az énekes, Jenifer, a basszusgitáros és Katy,a dobosunk ült. Én a gitáros és a háttérénekes vagyok.
- Na mi volt? - kíváncsiskodott Katy.
- A szokásos. - sóhajtottam.

1 hét telt el, botrányok nélkül. Már a német Comet próbáján ücsörögtünk és vártunk, hogy végre mi próbálhassunk.  Közben rengeteg hírességet láttunk, köztük Lafeet, a Tokio Hotelt és sajnos a Blog27-et. Köztudott, hogy nem nagyon csíp minket a két lengyel csaj és mániákusan el akarnak vinni előlünk egy díjat. Most itt volt rá a nagy lehetőségük, mert ez az első díjátadó, ahol mindkét zenekar jelen van.
Hosszú idő után végre felhívtak minket is próbálni és mikor vége lett az egész próbának, eligazításra küldtek minket. Elég volt egy ember is, ezért úgy döntöttünk, hogy én megyek, mert a másik háromnak hamarabb eszébe jutott, hogy ott lesz Ala meg Tola is. Gyorsabban mondták és én maradtam.
Késésben voltam, mint mindig. Mikor beléptem minden tekintet rám szegeződött, de legtöbbjük tovább hallgatták az eligazítást. Egy hosszú asztal mentén ültek. Több üres hely volt, de csakazértis Tola mellé ültem.
- Mi a szart csinálsz? - nyávogott. Bill Kaulitz, a Tokio Hotel énekese, velünk szembe ült. Tola próbált minnél jobban feltűnni Billnek, de csak lesajnáló tekintetet kapott.
- Ejnye! Idáig süllyedsz? Káromkodsz? - néztem rá nay szemekkel visszatartott nevetéssel.
- Menj innen! Még elkapjuk a leprád. - nyávogott közbe Ala is.
- Megkérhetném a három kishölgyet, hogy kinnt folytassák a traccspatit vagy figyeljenek oda, mert nem fognak tudni mindent.
- Persze, de a két barátnőm nem hagy figyelni, pedig én szóltam nekik. - mosolyogtam bájosan a pasira. Ala és Tola köpni-nyelni nem tudott. Egyrészt, mert mostantól a szervezőknél úgy lesznek számon tartva, mint két pletykás tinilány, akik nem tudják fegyelmezni magukat. Másrészt, mert kirakták őket és nem tudtak meg olyan infókat, hogy melyik díj után, melyik átadása jön és még efféle "hasznos" dolgokat. Bill egy elismerő mosollyal díjazta megmozdulásomat. Le merem fogadni,hogy őt még jobban idegesítette a két csaj.

Mikor végre vége lett, bennt maradtam nyalni a Bravo főszerkesztőjének, Klara utasítására... De ezzel nem csak én voltam így. Bill is maradt és csatlakozott a seggnyalásba.
- Olyan jó kis újság ez a Bravo. - mondta Bill.
- Igen. Mindig megveszem. - vettem fel egy igazi fogpasztareklámos mosolyt.
- Örülök neki. - mosolygott kedvesen a nő. Tíz perc után a nőci közölte, hogy mennie kell. Együtt indultunk Billel az öltözők felé.
- Neked is a menedzser mondta, hogy nyalni kell? - mosolygott rám.
- Hogy csak jót írjanak rólam. - forgattam a szemeimet. - De semmi értelme, mert most is megírtak, hogy megint TV-kel dobálózok.
Bill elnevette magát.
- Rólam azt állítják, hogy narkózok, mert nem találok magamnak homokos párt. - forgatta a szemeit.
- De azt tudják a rajongóid, hogy hazugság. Az én dolgaim meg alá vannak támasztva képekkel.
- Legalább még ezek után is szeretek a rajongóid. - álltunk meg.
- Igen. - mondtam, de inkább magamnak, mint Billnek.
- Hát... Örülök, hogy találkoztunk. - nyújtott kezet.
- Igen, én is.
Egy helloval elköszöntünk egymástól. Bill bement a Tokio Hotel öltözőjébe, én pedig folytattam utamat az épület másik végébe, ahol a mi öltözőnk volt. Menet közben kaptam egy üzenetet Silvitől: "Már elindultunk. Gyere haza taxival. :P". Szivat engem össze-vissza. Befordultam egy sarkon.
Hirtelen hátulról lefogott valaki. Sikítani nem tudtam, mert befogta a számat. Rettenetesen féltem. Maga felé fordított. Egy alig 18 éves fiút láttam magam előtt.
- Most szórakozunk egy kicsit. - mondta kaján vigyorral az arcán.
Ez a félelem semmi volt ahhoz képest, amit akkor éreztem, mikor lefogott. Egy óvatlan pillanatában eleresztette a számat.
- Segítség! - sikítottam, amilyen hangosan csak tudtam.
- Kussolj! - förmedt rám és akkor pofont adott, hogy eszméletlenül terültem el a folyosó hideg kövén.